Egy érdekesség, megint az aglomerációból.

Velem is előfordult, hogy egy száraz bottal akasztottam ki a fűnyírró fedelét, amikor nem akartam a fűgyűjtőt használni, vagy hogy a sufni ajtaját elrekesztettem, nehogy a kutya behasítson oda a mcskák miatt. De ez a megoldás nem jutott volna eszembe:

Nem gúnyból írom: kifejezetten poetikusnak tartom a kivitelezést.

Ez a fajta támasz nyilván nem arra szolgál, hogy idegen ne menjen be a kapun. Sokkal inkább arra, hogy az egész ne dőljön az utcára, ne borítsa ki a szél vagy a kutya.

Számomra az a költői az egészben, hogy a tulaj nem ócska botokkal oldotta meg, hanem szerzett valahonnan ilyen beton aljú vasoszlopokat. De honnan?