Ezt a képet augusztus 5-én rögzítettem a Nagymezű utcában, a Thália Színház előtt.
Igen, jól látjuk, az oszlopra egy kerékpárlakatot szereltek. Gondolom, a bringa tulajdonosa rendszeresen parkol itt, és nem akarta magával cipelni a lakatot. Minek? Azt úgysem lopják el. Így legalább egyben 'FOGLALT' jelzésként is szolgál. Az illető buherált magának egy törzsoszlopot.
Aki ültetett már paradicsomot, tudja, milyen fáradságos munka a tekergő szárakat felkötözni.
Na, de van megoldás. Megint Békés megyéből hoztunk egy trükköt, és nem is kell más hozzá, csak madzag, egy fémpálca, egy vízcsap fogantyúja és egy régi konzerves doboz.
Mindezt videón is meg tudjuk mutatni:
Ezt a képet 2009.08.05-én sikerült rögzíteni a Soroksári úti OBI férfi mosdójában:
A táblát az egyik mosdókagyló fölé helyzeték. A csap volt rossz.
A tájékoztatás teljes mértékben korrekt, udvarias, nem is bántjuk az áruházat, csak szöget ütött a fejünkbe (figyeljünk fel a metafora és a tartalmi kontextus szoros összefüggésére!) egy gondolat:
egy buher-szaküzletben végül is mire kell várni egy javításnál? Nyilván nem szerszámra és szakemberre. De akkor mire?
Van úgy, hogy a dokumenter ártatlanul ismételne, és a valóság elé tárja az újabb tutit. Itt egy ilyen példa. Épp megmutattam volna, hogy korábbi posztunk nem volt hiába. Ez itt a korábbi poszt: magyarbuher.blog.hu/2009/07/29/a_buher_stilusos_elharitasa
Ez meg az, hogy nem volt hiába:
Dunaharaszti felsőn a kerékpárosok máris megszokták a kiépített tárolót, megszerették, és ott parkolnak. Ez jó!!
A felvételek napján (2009.08.04.) délelőtt például csak egy különcködőt találtam, de mentségére legyen mondva, hogy korán reggel talán már nem talált helyet a tárolóban (a felvétel 11 után készült).
De itt jön a meglepetés!
Felhívom a figyelmet az üléshuzatra, amely egy CBA szatyorból készült. Frappáns megoldás. A fürdőkben is láttam már nejlonszatyor-fürdősapkát. Talán kényelmes is.
A mai mintadarabra is Békés megyében leltünk, ugyanott, ahol a tükrös trükkre. Kiderült, hogy ha az ember talál otthon néhány hullott horganylemezt, vasdarabokat, akkor ügyes kis lombmarkolót tud eszkábálni belőle:
Hatékonyabban markol, mint a vasvilla, ezt a vonatkozó film is bizonyítja:
Az egyetlen hátránya, hogy realtíve nehéz.
Ezért érdemes rácsszerű markolófelületet kialakítani.
A felvételen jól látszik, hogy ez nagyrészt babakocsiból és más efféle eszközök maradványaiból készült
Ha rozsdásodik, eltörik, ezért vigyázzunk rá!
Zseniális magyar buherre sikerült bukkanni a hétvégén Békés megyében. A Tisztelt Blogolvasó például nyilván nem sejti mi ez:
Elárulom: ez egy burgonyakártevő-elhárító eszköz éppen használaton kívül.
Nagyon egyszerűen működik, és legalább annyira egyszerű elkészíteni. Csak egy ötlet kellett hozzá, meg az, hogy aki kitalálta, ne kedvelje a hajlongást munka közben.
Nézze meg filmünket, és minden érthetővé válik!
Egy érdekesség, megint az aglomerációból.
Velem is előfordult, hogy egy száraz bottal akasztottam ki a fűnyírró fedelét, amikor nem akartam a fűgyűjtőt használni, vagy hogy a sufni ajtaját elrekesztettem, nehogy a kutya behasítson oda a mcskák miatt. De ez a megoldás nem jutott volna eszembe:
Nem gúnyból írom: kifejezetten poetikusnak tartom a kivitelezést.
Ez a fajta támasz nyilván nem arra szolgál, hogy idegen ne menjen be a kapun. Sokkal inkább arra, hogy az egész ne dőljön az utcára, ne borítsa ki a szél vagy a kutya.
Számomra az a költői az egészben, hogy a tulaj nem ócska botokkal oldotta meg, hanem szerzett valahonnan ilyen beton aljú vasoszlopokat. De honnan?
A magyar buher kategóriájába sorolom azt is, amikor "majd csak jó lesz valamire" alapon hazacepelünk kidobásra ítélt dolgokat, vagy éppen mi magunk tesszük át egyik sarokból a másikba.
A következő gyöngyszemet a leendő sógorom jóvoltából teszem közzé.
Ezt a wurlitzert kiselejtezték az eddigi szolgálati helyén, mert nem fogad el pénzt. (Világos: így ugrik a lényeg, vagyis a bevétel.)
Sikerült a gépet egy kicsit megbuherálni: most ott áll a garázsban, és egészen egyszerűen gombnyomásra működik.
Felhívom a figyelmet a másik nagyon fontos garázskellékre, a bevásrlókocsira.
A magyar buher kategóriájába sorolom az alábbi jelenséget is:
Ez a nem túl jó minőségű mobilos fotósorozat Dunaharaszti felső HÉV megállóban készült.
Azok, akik a megállótól távolabb laknak, többnyire kerékpárral jönnel el idáig.
A bringát aztán odakötik az első szabad oszlophoz, hogy délután, este, vagyis visszafelé csak felpattanjanak rá, és pár perc alatt hazaérjenek.
(Érdemes megfigyelni a házilag eszközölt, vagyis magyar buher csomagtartókat.)
A bicajt tényleg mindenhez hozzáláncolják, ami még szabad.
Az önkormányzat vagy a látványt elégelte meg, vagy megsajnálta a kerékpártulajdonos ingázókat, mert a napokban tárolót építtetett a megállóhoz kivezető Jókai utca torkolatába.
A helyieknek még nagyon új lehet a dolog. A fotók ugyanis ugyanazon a napon (2009.07.29-én 9.30 kürül) készültek, és - mint látható - az oszlophoz kötés és a tároló használata még egymással párhuzamos gyakorlat.
A város gesztusa mindenesetre figyelemre méltó, különösen azért, mert országszerte sokat beszélnek a kerékpáros közelekedés élénkítésének fontosságáról.
Szeretettel mutatom be a következő helyet:
A felvétel valójában 2008 nyarának legvégén készült, csak most volt energiám kibányászni a telefonomból.
Első látásra 80-as évekbeli balatoni vendéglátós helynek tűnhet, de nem az: Budapesten, a Népszigeten (másnéven: Szúnyog-sziget) áll. A fő profil itt is a frissensült, elsősorban is a hal, esténként pedig élő zenés táncmulatság folyik a parketten és a murván.
Korán érkeztünk, de késő délután elkezdtek szállingózni az első vendégek.
Én szívesen járok ki ide, tehát nem bántásiból írom, hogy a buher szisztéma azért itt is megfigyelhető.
Van itt kockás abrosz, sörasztal, léces kármentő, zöld vasszék, murva, este pedig, amikor a szintis muzsikus rákezd, villódzó diszkófények.
Jól telik itt a szombat este.
A magyar buher újabb példája.
Olvasom, hogy egy Szombathely közelében élő, sikeres tetoválóművész a kilencvenes évek elején a drága, külföldi tetoválógépek helyett saját tervezésű masinériát alkalmazott: rotring ceuza, walkman-motor és süteményes villa alkotta e szerkezet vázát.
A szükség tehát nem csak törvényt bont, ötleteket is szül.
(A kép illusztráció.)
A magyar buher nem újkeletű dolog, az általam ismert források szerint legalább ötszáz éves. Az alábbi rövid szö veget már egy honalpon is közzétettem:
A költséghatékonyság már a török elleni végvári harcok idején is fontos szempont volt. A várvédők igyekeztek minden eszközt és módot felhasználni a győzelem érdekében. Így voltak ezzel az egriek is. Egyik sajátos fegyverüket, a kispuskát vagy aprópuskát gyakran tönkrement, kiselejtezett puskák csövéből készítették, bár erre a célra öntötték is. Ez a fegyver nem volt más, mint egy 8 cm hosszú és 2-3 cm átmérőjű vascső, amelynek egyik végét kúposan leforrasztották, és lyukat reszeltek rá. A csövet, amely szabad végén kis peremmel bírt, épp úgy töltötték meg, mint egy puskát, és a hátul behelyezett kanócon át gyújtották meg. Ezt a fegyvert nem csak Egerben ismerték. A Magyar Nemzeti Múzeum őriz belőle egyet.
Irodalom:
Sugár István. Bornemissza Gergely deák élete. Dobó István Vármúzeum, Eger, 1984.
www.szulimania.hu/magyarbuher.html
Képet egyelőre sajnos nem találtam. Szívesen fogadom, ha valaki tud segíteni.
Blog- és vitaindítónak álljon itt egy egészen egyszerű megoldás, amit a fűnyírón alkalmaztam én magam.
Előzetesen leszögezek valami fontosat: minden elektromossághoz értő ismerősöm figyelmeztetett, hogy az eletromos fűnyíró nem játék, inkább vegyek újta, mint hogy megbuheráljam ha háznál lévőt. Ennek ellenére 2009 tavaszán - nyár elején átmenetileg ezt a megoldást kellett választanom. Mégsem ajánlom senkinek!
A probléma: Egy OK márkájú filléres fűnyírót örököltünk meg az öreg házzal együtt. Már kihúzott előttünk legalább egy szezont, de már a második fűnyírásnál tönkre ment a biztonsági kapcsoló.
Megoldás: A szomszédom kezekész ember, ő javasolta, hogy szedjem le a biztonsági kapcsolót, és cseréljem le egy egyszerű kétállású kapcsolóra. Ezt egy régi olvasólámpáról operáltam le, amelyet a háznál találtam.
Íme az eredmény távolról. Itt jegyzem meg, hogy a vezeték átszabása miatt a csatlakozót is ki kellett cserélnem.
Valójában ez már a második kapcsoló, a korábbit boltban vettem, és ennél is egyszerűbb volt, de nem bírta sokáig a kiképzést.
Szigetelés eredetileg alul is volt, később tűnt el az ellenőrzések és cserék közben.
Tanulság: A kapcsoló megfelelt, de a fűnyíró a nyár közepére így is kimúlt. Most már egy Bosch gépet használunk - a különbség leírhatatlan.
